Nálunk is terem a szuperélelmiszer, ne vegyen avokádót és chiamagot
Zhvg Dobos Emese 2020. július. 02. 12:22

Nálunk is terem a szuperélelmiszer, ne vegyen avokádót és chiamagot

Szabó Adrienn dietetikus most megjelent könyvében azt mutatja be, hogy minden külföldi szuperélelmiszernek megvan a hazai megfelelője. Arról beszélgettünk a szakemberrel, hogy a fenntartható, egészséges és környezetbarát étkezés nem mindig fedik egymást, hogy miért vette fel a harcot a bloggerekkel és influencerekkel, és hogy miért evett – kis túlzással – egy hétig jégcsapretket.

Zhvg

A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.

Egyszer használatos műanyag tálkát vesz elő a táskájából Szabó Adrienn, ahogy kiérünk a városmajori termelői piacra. „Hétfőn nem volt nálam saját doboz, így ebben vittem haza a piszkét, de most visszahozom, hogy az árus újra kiporciózhasson benne valamit” – magyarázza a dietetikus. „A befőttes gumikat is vissza szoktam vinni az árusoknak, amivel összekötegelik a zöldségek szárait. Apróságnak tűnik, de ha mindenki visszavinné ezeket, akkor az árusnak sem kellene annyit megvennie.”

Ő maga először kritikus kételkedőként állt a hulladékmentességhez. „Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy amikor egész nap úton vagyok, dolgozom, viszem magammal a holmimat még edzéshez is, mennyire reális, hogy málhás szamárként cipeljem még a dobozokat, üvegeket a bevásárláshoz. Egy hulladékmentesen élő házaspártól kaptam meg erre a választ egy előadáson:

Majd megszokod. Ha nem mi cipeljük ezeket a terheket, akkor a Földnek kell.

A szakembernek június elején jelent meg Magyar superfood címmel könyve a Boook kiadónál, amelyben a tudatosságot, a fenntarthatóságot és a környezetbarát táplálkozás témakörét járja körbe: 65 recepten keresztül mutat be nyersanyagokat. Több mint 100 szuperélelmiszert ismertet és olvasmányosan mutatja be azok egészségügyi vonatkozásait.

A superfood, vagyis szuperélelmiszer alatt olyan élelmiszert értünk, amely valamely értékes tulajdonsága miatt kiemelkedik a többi közül. A könyv címéből azonban kiderül: Szabó Adrienn missziója az volt, hogy megmutassa, egyáltalán nem kell importból beszerezhető avokádót, goji bogyót, chiamagot vagy éppen lazacot ennünk ahhoz, hogy egészségesen étkezzünk. Többek között a globális felmelegedés következtében már szinte minden itthon is megterem, de ha mégsem, a felkapott étkezési divatok által népszerűsített szuperélelmiszerek legtöbbjének megvan a hazai helyettesítője – ez pedig ráadásul nem utazta körbe a Földet.

Így a lazacnak a pisztráng, a chiának a lenmag. De arra is van példa, hogy egy egzotikus gyümölcs itthon terem. „Lajosmizsén egy idős házaspár termel citromot, amit fürkészdarazsak védenek meg a levéltetvektől. Nagykanizsa mellett van kiviültetvény: a becsehelyi kivi kisebb és kicsit édesebb, mint a szupermarketben kapható. De kisebb mennyiségben pekándiót is termesztenek már Magyarországon” – teszi hozzá.

Szabó Adrienn a munkája során rengetegszer szembesül tévhitekkel és téves információkkal, ami az egészséges étkezést érinti. „Nagyon nehéz hiteles információkat és egyáltalán tudást szerezni. Az jön velünk szembe az internetről, a közösségi médiából, még ha alapvetően egészségtudatos is valaki, hogy egyedül ezek a szuperélelmiszerek a jók és az egészségesek. De kezeltem már olyan nőt, aki súlyos bélgyulladást kapott a kollagénportól. Remélem, hogy nekem mint szakembernek elhiszik majd az emberek, hogy mit és miért célszerű enni. Hogy nem kell mindenáron chiamagot ennünk rostbevitel biztosítás céljából, a lenmagból készült olajnak még kedvezőbb is a zsírsavösszetétele. Ha pedig egészségesen táplálkozunk, az preventív: számtalan betegséget megelőzhetünk így” – mondja.

Így az is hajtotta, hogy egy kicsit felvegye a kesztyűt azokkal az influencerekkel és gasztroszerzőkkel, akik néha megalapozatlanul népszerűsítenek bizonyos élelmiszereket és egyfajta étrendet. „Az is motivált, hogy ne csak azok kapjanak nagy hangot, akik azt promotálják, hogy tegyél mindenfélét a reggelidbe. Távol áll tőlem ez az egész, nincs is bennem egyfajta közléskényszer, de képviselnie kell valakinek a mértékletes, valóban egészséges szemléletet is” – meséli a motivációjáról.

A könyvével pedig az is a célja, hogy egyfelől bemutassa, melyik élelmiszer milyen jótékony hatással van a szervezetre, miért egészséges és miért célszerű fogyasztanunk, másfelől megismertesse mindenkivel, miből mit és hogyan készíthetünk. „Miért is venne valaki mángoldot, ha nem tudja, mit lehet belőle főzni és mire jó? Ráadásul sok ételt rosszul is készítünk el: túl sok olajat és zsiradékot használunk hozzá – rossz látni, hogy népszerű sztárszakácsok is így főznek. És túl is főzzük a dolgokat, amelyek így tovább veszítenek a tápértékükből. Egy spárgát nem kell fél órán át, puhára főzni. Öt perc alatt elkészül a serpenyőben” – sorolja.

De hogyan definiálja ő a fenntarthatóságot és a fenntartható étkezést? „A fenntarthatóság komplex, olyan, mint az életmódváltás – nem egy dolgon áll vagy bukik. Nem csak arról szól, hogy vegyünk magyar alapanyagokat. Dietetikusként azt is nézem, hogy az a lehető legegészségesebb is legyen. Így hiába termett itthon, egy télen vásárolt primőr paradicsom már nem az” – magyarázza. Kitételként teszi még hozzá a csomagolásmentességet is és azt is, hogy mi magunk készítsük el azt, amit megeszünk – a koronavírus-járvány alatt pedig sokan kezdtek el otthon főzni.

„Vegyük példaként a paradicsomszószt: megvehetjük mi a hazai paradicsomot, az itthon készített paradicsomszószt de a már befűszerezett, kész tésztaszószt is. Még ha hazai is mind, már feldolgozottabb és annál több ipari környezetterheléssel is járt a kész tésztaszósz elkészítése” – mutat rá. Szerinte a hazai termesztés és gyártás csak az első lépés a fenntarthatóság felé.

A szezonalitást szintén nagyon fontosnak tartja. „Senki sem tud csak piacon vásárolni. Én is bemegyek egy áruházlánc valamelyik üzletébe és végignézem a zöldséges pultot. Volt már olyan, hogy csak a jégcsapretek volt hazai. Kicsit leegyszerűsítve jégcsapretket ettem egy hétig – mondja.

Az egészségügyi előnyök mellett pedig a kreativitást is előhozhatja ez a fajta a szemlélet és azt is hangsúlyozza a dietetikus, hogy nem kell sanyargatnunk magunkat és sok mindent megvonnunk magunktól. „Nem történik semmi a szervezettel, ha egy hétig például dominál valami az étkezésünkben, mert az a szezonális. Az a lényeg, hogy rendszeresen mit eszünk. Így akkor sem szabad rosszul éreznünk magunkat, ha valahol vendégségben vagyunk és megeszünk egy cukros süteményt” – mondja.

Ugyanígy áll a húsokhoz, húsfélékhez is: „Most is vettem a piacon a férjemnek egy kis darab kolbászt. De helyi termelőtől, ami nem iparilag előállított és mértékkel mindent ehetünk. Nem a szöges változás, a szélsőségesség a lényeg, hanem a mértékletesség.” A vegetáriánus és vegán termékek esetében is kitér arra, hogy számos sokszorosan feldolgozott termékkel találkozni, amelyek végső soron sem a szervezetnek, sem a Földnek nem jók.

Drágább hazai termelőtől vásárolni?

Az egészséges étkezés és a piacra járás kapcsán gyakran felmerül, hogy drágább is, azonban azt is hangsúlyozza, hogy a boltokban, a nagy áruházláncok polcain is vannak magyar zöldségek és gyümölcsök.

„Igen, sok termék valóban drágább a piacon. De egyrészt ezekről tudom, hogy ebből él meg az a kistermelő és hogy azt a pénzt, amit erre kifizetek, visszaforgatja és ezzel a helyi gazdálkodókat támogatom” – mutat rá. Továbbá arra is kitér, hogy az adagot is célszerű nézni: míg a piacon, ha megvesz egy csomag házitúrót, az bár drágább, mint a boltban kapható krémtúró – de sokkal több krémtúrót is lehet belőle otthon készíteni. Ugyanez igaz a gyümölcslevekre: egy piacon vett félliteres homoktövisvelő drága, de mivel ötszörösére hígítjuk, sokáig elég. Ezzel párhuzamosan pedig lemondunk a boltokban kapható, műanyag palackba töltött üdítőkről – és azok árát is megspóroljuk.

Szabó Adrienn kiemeli azt is: nem kellene úgy állnunk a fenntarthatósághoz, hogy akkor máris meg kell vennünk egy textiltáskát: „Tegyünk csak be egy szatyrot, amit otthon találunk. Használjuk többször, amíg jó. A legkörnyezettudatosabb termék mindig a le nem gyártott termék” – vallja.

Nagyon fontosnak tartja azt is, hogy kérdezzünk, hiszen a piacokon is árulnak import élelmiszert. „A veszélyhelyzet alatt volt, hogy amikor megkérdeztem az árustól, hol termett az eper és válaszolta, hogy olasz, mondtam, hogy köszönöm, nem kérek. Erre elkezdte bizonygatni, hogy nem fertőzött, nincs mitől félnem. Erre viszont azt válaszoltam, hogy nem ezért nem kérek belőle, hanem mert hazait keresek. Lehet, hogy néhány ilyen visszajelzés után már hazai termelőtől szerzi majd be az epret” – mutat rá. Épp ezért fontosnak tartja, hogy olyannak adjunk visszajelzést, aki valóban változtatni tud.

Az ár pedig szerinte relatív, és inkább arról az oldalról nézi, hogy még mindig nem elég drága a környezetszennyező és az egészségtelen. Abban hisz, hogy az számít drágának, ami nem éri meg – a saját és Földünk egészsége pedig nem ilyen. Elmeséli azt is, hogy korábban az egyik csomagolásmentes bolt vezetőjével beszélgetett, akitől megkérdezte, miért nem magyar mandulát és mogyorót árulnak, hanem külföldit: „Azt válaszolta, hogy a magyar mogyorót csúnyábbnak találják az emberek, nem veszik meg. A kanadai mandula pedig sokkal olcsóbb, mint a magyar, így másfelől érthető az is, hogy ez nekik is üzlet és nyereségre kell törekedniük.” A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a vásárlónak is hatalmas felelőssége van a kínálat alakításában. Így bár csomagolásmentesen, de sokszor mégis a fél világ átutazó terméket vettünk.

A fenntarthatóságra törekvéssel kapcsolatban persze sokakban – és jogosan – merül fel az, hogy miért érdemes nekünk tennünk ezért, ha a kormányok és a cégek nem erre törekednek. Szabó Adrienn azonban abban hisz, hogy a kisebb, egyéni változtatások bár sokkal lassabban érnek célt, de hatékonyabbak is: „Sajnos benne van az emberekben, hogy lázadjanak és ellenszegüljenek, ha valami, akár egy tiltás felülről jön. Az alulról jövő kezdeményezések szerintem azért is jobbak a környezettudatosság terén, mert így mi magunk tapasztaljuk meg, a változás a mi belátásunk miatt jön létre.”

Zhvg
A sorozat további cikkei