author
Szerzőnk Tóth Richárd

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkésze és az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke fél attól, hogy elvész Magyarország jövője, mert most átalusszuk azt, ami történik, és képtelenek leszünk felkelni, a saját lábunkra állni. De azt mondja, egyetlen célja van: úgy élni az életét, hogy ne szenvedjen el lelki károkat.

HVG: Rengeteget fogyott. Dicsérik, vagy aggódva kérdezik, hogy mi történt, amikor meglátják?

Iványi Gábor: Mindenki arra gondol, hogy e mögött valami betegség lehet, ami a hetvenhez közel nem is lenne annyira meglepő. Amikor a fogyás elkezdődött, valóban találtak valamit a gyomromban, de semmi gyógyíthatatlan, elmúlt. Azóta odafigyelek magamra, és meglepődve tapasztaltam, hogy új lyukakat kellett ütnöm a nadrágszíjamra, a teljes ruhatáramat le kellett cserélnem. Talán most kicsit könnyebbnek érzem magam.

HVG: Már 1989-ben is arról beszélt, amikor feltűnt az akkor lánglelkű Orbán Viktor, hogy elfáradt, jöjjenek a fiatalok, akik átveszik a stafétát, ön átadná a helyét. Azóta eltelt több mint harminc év.

I. G.: Emberi dolog a fáradtság. 1973 és 1981 között egy intenzív egyházi küzdelem jelentette a mindennapjaimat, aminek a vége az lett, hogy távoztunk a metodista egyházból, engem pedig palástvesztésre ítéltek. Abban a néhány évben nagyon elfáradtam, de aztán jött a demokratikus ellenzék és a rendszerváltás, aminek a pezsgése erőt adott. Bár az is végtelenül nehéz és fárasztó időszak volt. Ezt akkor nem éreztük, de most, visszagondolva alig hiszem el, hogy kibírtuk ezt a sok házkutatással, a szamizdatok rejtegetésével, a szervezkedésekkel teli időszakot.

De mindig megtapasztalom, hogy amikor elfogy az ember energiája, az Örökkévaló ad egy keveset.

HVG: Azokban az években hitte, hogy a rendszerváltás után könnyebb lesz?

I. G.: Hittem és bíztam benne.

Müller Péter Sziámi: Ne hülyéskedj, ez a gyerekem, aki megnőtt
Kult Csatlós Hanna - Ká Zoltán 2020. augusztus. 11. 20:15

Müller Péter Sziámi: Ne hülyéskedj, ez a gyerekem, aki megnőtt

Müller Péter Sziámi akkor látta utoljára ilyen üresnek a Hajógyárit, amikor 1993-ban terepszemlézett az első Diákszigethez. Most, hogy elmaradt a Sziget fesztivál, a sátrak, koncerthelyszínek és a Nagyszínpad hűlt helyén idéztük meg az első bulik szellemét. Kiderült, hogyan lobbizott az akkori főpolgármester Demszky Gábornál, majd időt ugrottunk, és a járványveszély alatt felgyülemlett kreatív energiákról meg a raktárkoncertekről is szót ejtettünk.